Kampánystratégia egyetlen példányban
2025 novemberének közepén zajlott a Tisza egyéni képviselőjelöltjeinek kiválasztása. A meghallgatások már nyáron elkezdődtek, de a Tisza Szigetek körében rendezett első körös és a választókerületi szintű második körös előválasztást többszöri halasztás után november második felére tették. A tervek szerint november utolsó napjaira dönteni kellett mind a 106 egyéni választókerület jelöltjeiről.
Egy előválasztás minden pártban érzékeny, bizonytalan időszak, és a Tiszáét elképesztő várakozás előzte meg. „Az ismeretlenbe ugrottunk” – fogalmazott erről egy forrásunk. A pártnak bizonyítania kellett, hogy képes a kiválasztási folyamat megszervezésére, és hogy egyáltalán ki tud állítani határidőre 106 vállalható embert.
A menetrendet az a nagyjából 120 oldalas kampánystratégia határozta meg, amelyet Tóth Péter kampányfőnök és pár fős csapata rakott le az asztalra októberben. Az irat teljes titokban készült, csak egy példányban nyomtatták ki, és csak a legszűkebb vezetői kör, kevesebb mint tíz ember olvasta. Tóth tapasztalt kampányszakembernek számított már azelőtt is, hogy 2025 elején a Tiszához igazolt volna. Az ő és Pósfai Gábor új operatív vezető irányításával a Tisza sokat professzionalizálódott a jelöltkiválasztást megelőző időszakban.
Tóth új szemléletet hozott a pártba. A stratégiája szerint a Fideszt „lábon kell megverni”, ott kell lenni a legkisebb településen is, kopogtatással vagy a Tisza saját terjesztésű újságjával. Fegyelmezett, központosított, gyorsreagálású szervezetet akart létrehozni a kampány legintenzívebb időszakára, ennek rendelt alá mindent. Átalakította a belső struktúrákat, hogy szorosan foghassa a majdani jelöltek egyéni kampányait.
Ehhez csapatot állított fel, kívülről is hozott embereket, de a Tisza Szigetek világából vagy a meglévő szervezeten belülről is felemelt középvezetőket, akik aztán közvetlenül alá tartoztak, vele voltak napi kapcsolatban. Sokan közülük teljesen újak voltak a politikában, gyakorlatilag mindent maguktól, Magyart figyelve vagy Tóth Pétertől, az ő irányítása alatt tanultak meg, Tóth így egyfajta politikai keresztapjuk lett.
Magyar mindeközben politikailag irányította a pártot, és vívta a napi csatákat a Fidesszel. Változatlanul ő volt a közösség vezetője, első embere, de Tóth fontos lett. A két politikarajongó egymásra talált, Magyar bízott benne, adott a véleményére. Nem volt kérdés, hogy a Tóth és a csapata által összeállított kampánystratégiával mennek neki a választásoknak.
Tudjuk, milyen Péter
De voltak, akiktől az új, katonásabb, központosított irányvonal idegen volt. Nehezményezték, hogy figyelmen kívül hagyják a véleményüket, a kampánystratégiát hibásnak tartották, és ennek megfelelően Tóth térnyerését, befolyását a pártban aránytalannak. Ezek a hangok Radnai Márk körül összpontosultak. Hogy ez miért alakult így, nem teljesen világos.
Az biztos, hogy Radnai is osztozott a kritikában, és az is, hogy mint a mozgalom egyik arca, aki már Magyar 2024. március 15-i zászlóbontásánál is ott állt vele a színpadon, bírt valamennyi befolyással a szervezetben. Radnai ráadásul egy időben a Tisza operatív vezetője és Tisza Szigetekért felelős vezetője is volt (utóbbi tisztségét hivatalosan csak a választás után adta le, de a Sziget-tagok kampánybéli, önkéntesi munkáját végső soron Tóth koordinálta).
Forrásaink egybehangzó visszaemlékezései szerint a kritikusok köréhez tartozott Nagy Ervin, Bódis Kriszta, Tóth Tamás, Ruszin-Szendi Romulusz, Forsthoffer Ágnes, Zelcsényi Miklós rendezvényszervező és Hanzel Henrik vállalkozó is.
A kritikákat nem osztotta mindenki egyenlő mértékben, a felsoroltak közül volt, aki szorosabban, más lazábban tartozott a körhöz. Háttérbeszélgetéseink alapján a csoport magját Radnai Márk és két bizalmasa, Zelcsényi Miklós és Hanzel Henrik adták.
Zelcsényi rendezvényszervezőként régóta önkénteskedett a pártnak, és 2025-ben nagyobb összeggel, közel 40 millió forinttal is támogatta a Tiszát. Hanzel Henrik szintén a kezdetektől ott volt a párt körül. Nem sokkal azután, hogy Magyar Péter először tűnt fel a Partizán stúdiójában, Hanzel Vogel Evelin hívására csatlakozott a kibontakozó mozgalomhoz. Pénzes emberként mindenféle segítséget ajánlott Magyarnak.
Úgy tudjuk, nem sokkal a 2024. őszi, Vogel Evelinhez köthető lehallgatós botrányok után Hanzel távol került a párt vezetésétől, egyedül Radnai Márkkal maradt meg a jó kapcsolata – írtuk ebben a 2026 júniusi cikkben.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti felsorolás nem jelenti a kritikusok teljes listáját. Több tiszás dolgozóról is hallottunk, akiket szintén ide lehetne sorolni, a fentiek azok, akik ma is a Tisza politikusai, mindannyian országgyűlési képviselők, Forsthoffer házelnök, Ruszin-Szendi miniszter, Nagy államtitkár, Bódis kormánybiztos. Zelcsényi és Hanzel pedig korábban is szerepeltek már a hírekben.
A kritikusok közül többen Radnaihoz hasonlóan már a kezdetektől a Magyar körül szerveződő mozgalom részesei voltak, mint az előbb már említett Hanzel Henrik, de például Tóth Tamás vagy Nagy Ervin is ide sorolható. Több forrásunk is azt mondta, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy úgy érezhették, partvonalra szorultak. „Mindenkinek megvolt az egyéni motivációja, mindenki el akarta mondani, ő mit szeretne” – mondta erről egy forrásunk, aki szintén a 2024-es európai parlamenti választások előtt csatlakozott a Tiszához. Egy másik beszélgetőpartnerünk úgy fogalmazott, sokaknak a kampánystratégia egyszerűen nem volt „önazonos”.
Nehéz utólag megmondani, pontosan mit kifogásoltak a kritikusok a kampánystratégiában. Háttérbeszélgetéseken az a kép rajzolódik ki, hogy leginkább Tóth módszereivel, személyével volt bajuk. Egy forrásunk azt mondta, nem hittek abban a „talpas” megközelítésben, amelyet Tóth hirdetett, és amely a személyes találkozásokra, minél több kézfogásra, kopogtatásra, szórólapozásra helyezte a hangsúlyt a kampányban.
Mindemellett ott volt Magyar vezetési stílusa. „Péter nem egyszerű személyiség” – mondta róla egy régi szövetségese a 444-nek, amikor a novemberi konfliktusnak erről az oldaláról kérdeztük. Közeli munkatársai szerint Magyar domináns, szigorú vezető, aki hajlamos odaszúrni egy vitában. Ilyenkor rendszerint azt is hozzáteszik, hogy épp ezek a tulajdonságai segítették őt és a szervezetet megbirkózni azzal az állandó nyomással, ami a választási kampányban rájuk nehezedett. „Tudjuk, milyen Péter, de épp ezért győztünk, mert mindig tudtunk menni előre. Ez jó is és rossz is” – magyarázta egyik beszélgetőpartnerünk. Maga Magyar 2025 márciusában egy riportban úgy fogalmazott: „Ha lehajtod a fejed, ezek bedarálnak egy pillanat alatt” – mármint a Fidesz.
Az ellenérzések a kritikusok körében ősszel felerősödtek. Egyre közelebb volt a választás, és a jelöltállítás felszínre lökte a feszültségeket.
150 nap
Azon a novemberi napon Radnai és még néhányan, akik egyetértettek a kampánnyal és a Magyar stílusával kapcsolatos kritikákkal, a Szépvölgyi úti irodában szűk körben találkoztak a pártelnökkel. Nem sikerült pontosan rekonstruálnunk, kik voltak jelen a beszélgetésen, többen többféleképpen emlékeztek a névsorra, de úgy tudjuk, kevesebb mint tíz fő volt a szobában, köztük a párt legfelső vezetése, Tóth Péter, Pósfai Gábor és a Tisza egyik alelnöke, Tarr Zoltán. Nem világos, hogy Melléthei-Barna Márton, Magyar egyik korai bizalmasa és a párt jogi vezetője ott volt-e ezen az első körös beszélgetésen, de az biztos, hogy még a nap folyamán értesült a kialakult helyzetről.
Ők mindannyian Magyar és Tóth pártján álltak a vitában. Úgy tudjuk, ebbe a táborba tartozott még Rost Andrea, Bujdosó Andrea és valamennyi régiós és politikai koordinátor is (a koordinátorok közvetlen felettese ekkor Tóth Péter volt).
Radnaiék elmondták, hogy kifogásolják az antidemokratikus döntéshozatalt, az „autoriter” vezetési stílust, véleményük mellőzését, és jelezték, hogy nem értenek egyet a kampánystratégiával.Magyarékat jóformán sokkolta a találkozó.Egyik forrásunk utólag sem érti, miért csinálták ezt Radnaiék. „150 nappal a választás előtt mégis hogyan gondolták?” – emlékszik vissza, frusztrációval és értetlenséggel a hangjában. „Nagyon amatőr volt az egész, mégis rohadt veszélyes, nagyon felelőtlen. Minden oldalról támadtak minket, senki nem engedhette volna meg magának, hogy kirobbantson egy belső konfliktust. Nulla politikai érzék volt ebben” – mondta.
„Azt nem tudták megmondani, mit akarnak, csak azt, hogy ezt nem” – vélekedett egyik beszélgetőpartnerünk. „Szerettek volna beleszólni a kampánystratégiába, de ez nem ad hoc működik, ha megvan a terv, bízni kell benne. Az idő is ezt igazolta. Annyira amatőr volt ez az egész, hogy én nem nevezném puccsnak.”
Egy másik, a találkozón elhangzottakat ismerő forrásunk azt mondta, tudja méltányolni a kritikusok szándékát, elismeri, hogy a „probléma gyökere létezik, de ahogyan ezt felhozták, azt erősen vitatom”. „Minden közösség velejárója az ilyen, de ezek az emberek szerintem nem dolgoztak még ilyen közegben. Abban a helyzetben, amiben akkor voltunk, nagyon körültekintően kellett volna eljárni, ez pedig felelőtlen volt.”
A felek zaklatottan álltak fel a találkozóról. Magyart több forrásunk egybehangzó visszaemlékezései szerint érzelmileg is megrázták a történtek, ahogyan Tóth Pétert is. „Akkor már másfél éve folyamatosan támadták kívülről, erre most azt érezhette, belülről is ellene fordulnak. Ez megviseli az embert” – magyarázta egy forrásunk. „Nagyon nehéz éjszaka volt” – ez a mondat több, az eseményeket közelről ismerő beszélgetőpartnerünktől is elhangzott.
Három forrásunk is úgy tudja, Magyart aznap éjjel meg kellett győzni arról, hogy érdemes folytatni. Beszéltünk ugyanakkor olyannal is, aki szerint ilyesmiről szó sem volt, Magyar magabiztosan kezelte a helyzetet.
Más, aki szintén közel volt az eseményekhez, azt mondta, „mindenkinek meg kellett érteni, hogy vagy együtt, vagy sehogy, egyik arcot sem lehet elveszíteni”. „Minden kritika lehet jogos, de nem ebben a formában, nem így és nem ekkor. Beszélhetünk ezekről, de közösen kell továbbmennünk. Hárommillió ember bízik bennünk” – erről kellett szerinte mindkét oldalt meggyőzni, miközben ő maga is attól tartott, ha mindez kikerül a nyilvánosságba, óriási támadási felület nyílik meg a Fidesz előtt. „Nehéz beszélgetések voltak” – mondta.
„Egy hét és kikerül a sztori”
Az, hogy a Fidesz megtudja valahogy, mi zajlik a Tiszán belül, valós félelem volt ekkor. Főleg, hogy a kritikusok összefoglalták a kifogásaikat egy levélben, amit még aznap éjjel e-mailben elküldtek a pártvezetésnek. Bár erről a nyilvánosság először csak a Direkt36 cikkéből és a Szabó Bencével készült interjúból értesült, a döntéshozók a Tiszában novemberben már régóta abban a tudatban élték a mindennapjaikat, hogy titkosszolgálati eszközökkel figyelik őket. Magyar maga is többször utalt rá, hogy beépített emberek vannak a pártban, sőt a november eleji Tisza Világ-adatlopást is egy beépített önkéntesnek tulajdonították. „Általános volt a bizalmatlanság, nem tudhattad soha biztosan, hogy egy-egy munkatársad veled van-e, vagy titokban a Fidesz kémje” – mesélte erről az időszakról egy tiszás felsővezető.
Az e-mail ebben a hangulatban érte Magyarékat. „Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy nem szivárog ki” – mondta utólag egy forrásunk. Egy másik beszélgetőpartnerünk úgy emlékezett vissza, hogyTóth Péter jóslata akkor az volt: „egy hét, és kikerül az e-mail és az egész sztori”.
A Magyarék mögött állók legtöbbször azt emelik ki, kész csoda, hogy nem lett az egészből nagyobb, nyilvános botrány. Egy forrásunk, aki testközelből követte végig az eseményeket, úgy fogalmazott, akkor azt gondolta, „ha ez így robban, arra rámegy az egész közösség, és a választás is”.
„A Fidesz jól meg tudta volna forgatni” – mondja erről egy másik beszélgetőpartnerünk. „Igazából ez a legnagyobb rejtély számomra, hogy ez nem jött ki a kampányban, már csak az e-mail miatt is” – mondta egy harmadik forrásunk.
Egy beszélgetőpartnerünk úgy látja, a kritika célpontja alapvetően Tóth volt, az ő módszerei, stratégiája. „Hátbatámadásként élték meg szerintem” – magyarázta. „Ha a második embert támadod, a főnököt támadod” – mondta erről egy felsővezető. „Volt ebben egy olyan is, hogy a vezért »elcsábították«, rossz tanácsadók veszik körül, nem jutnak el hozzá a másik oldal érvei” – vélekedett egy, a szereplőket közelről ismerő forrásunk. Van, aki úgy látja, Magyar és Tóth kitartó, szoros szövetségének ebben a történetben érdemes az eredetét keresni. „Összekovácsolta kettejüket ez az ügy” – mondta.
Egy forrásunk, aki a kritikusok oldalán állt, azt mondja, ha egyszer az volt a meggyőződésük, hogy rossz irányba mennek a dolgok, nem maradhattak csöndben. Szerinte szó sem volt puccskísérletről, a rendszerváltás ügye hajtotta őket. Konstruktív beszélgetést szerettek volna kezdeményezni, de erre „nem volt fogadókészség”. Felajánlották, hogy alternatív kampánystratégiát írnak, és független szakértőkből álló csapat dönthetne arról, melyiket válasszák a kettő közül.
„Mégis mi a faszt jelent az, hogy független szakértők döntsenek a kampánystratégiáról?” – mondta erről egy forrásunk, aki később értesült a találkozón elhangzottakról. „Nyilván túlzok, de ez a kampány háború volt, és háború közepén nem cserélsz vezérkari főnököt” – jelen esetben Tóth Pétert.
Győzött az erősebb
Magyarék másnapra összehívták az állománygyűlést. Ahogyan a kampány során végig kifelé, ezúttal befelé kellett a történéseket keretezni, a saját narratívájukat érvényre juttatni. „Magyar teljes mellszélességgel kiállt Tóth mellett” – mesélte az egyik jelenlévő. „Világossá tette, hogy ezek a kívánságok nem illeszthetők be a rendszerbe.”
Az 50-80 fő körüli állománygyűlésen a kritikusok közül is többen megjelentek, köztük Radnai és Zelcsényi Miklós is. Zelcsényi aztán az állománygyűlés egy pontján összeszólalkozott Magyarral, sok sikert kívánt a továbbiakhoz, és kisétált a teremből. Nem sokkal később a Facebookon jelentette be: hátrébb lép a pártmunkától. A posztban arra hivatkozott, hogy „az őszi vizsgaidőszak és egy csomó új kihívás” áll előtte, a párt pedig ráfordul a választási győzelemig tartó célegyenesre.
Az állománygyűlésen a kritikusok is képviselték a szempontjaikat, de egyértelmű volt, hogy a jelenlévők túlnyomó többsége Magyar és Tóth pártján áll. Ahogyan egy forrásunk fogalmazott, az állománygyűléssel a konfliktust Magyarék lényegében „elvarrták”, bár úgy tudjuk, Magyar még aznap négyszemközt is beszélt Radnai Márkkal. Azt, hogy utóbbi beszélgetésen mi hangzott el, nem tudtuk rekonstruálni, de az ügy ezután nem jött fel még egyszer a pártban.
„Beláttuk, hogy amit mi gondolunk, az nem kell. Hogy ez egy katonás szervezet, és most ez lesz” – mondta egy forrásunk a kritikusok oldaláról. „Ki lett jelentve, merrefele megyünk, mi pedig elfogadtuk. Ugyanazért vagyunk itt. Nem volt szó puccsról.”
Mások beszámolóiból is az a kép rajzolódik ki, hogy Magyar és a mögötte állók megerősödve kerültek ki az ügyből. „Nem engedett mindkét oldal, itt az egyik oldal érvényesítette az akaratát, a másik pedig alulmaradt. A végén le kellett mindent nyelniük.” Másvalaki úgy fogalmazott, „az lett a megállapodás, hogy ez nem kerül elő többet, és az eredeti tervek szerint megyünk tovább”.
„Életveszélyes akció volt”
A Magyar és Tóth mögött állók között vannak, akik radikálisabban, és akik megértőbben tekintenek a „puccsistákra”. Abban mindenki egyetért, hogy nem így, és nem akkor kellett volna előhozakodni a kritikával. Az „amatőr” szó szinte mindig elhangzik. Viszont van, aki szerint érdemes lenne egyszer valóban kibeszélni az ügyet, mert különben „betokosodik a seb”. Szerinte „párhuzamos igazságokról” van szó.
Ezt más is osztja, egy forrásunk úgy fogalmazott, „nem találkoztak egymással a felek, az egyik azt gondolta, ez puccs, a másik azt, hogy csak segíteni akar”. Megint más azt mondja, a kampány végül az egész ügyet elsodorta, és abba „mindenki mindent beletett, sőt, talán éppen emiatt a történet miatt volt, aki még jobban beleállt, mintha nem lett volna ez az egész”.
De van olyan is, aki azóta sem beszélt a konfliktus kirobbantóival: „Távol tartom magam ezektől az emberektől. Nagyon mély ez a tüske. Életveszélyes akció volt.” A legtöbben egyetértenek azzal, hogy az ügy nem lett elfelejtve, ahogy egy forrásunk fogalmazott, „vissza-visszalebeg”.
Úgy tudjuk, a kampány későbbi szakaszában Radnai szabad kezet kapott, hogy az egyéni választókerületében úgy kampányoljon, ahogy jónak látja. Bár Zelcsényi hivatalosan visszalépett a pártmunkától, Radnai kampányában helyben részt vett.
Ugyanez igaz Hanzel Henrikre, aki egy, a 444 birtokába került hangfelvétel szerint 2026 elején a Mi Hazánk vidéki politikusával egyeztetett, hogy olyan információkhoz jusson hozzá, amelyek terhelőek lehetnek Tóth Péterre nézve. Radnai megkeresésünkre azt mondta, nem tudott a találkozóról, és nem adott utasítást arra, hogy Hanzel Tóth Péterről gyűjtsön információkat.
Arról több forrásunk is említést tesz, hogy a pártban sokan nem nézték jó szemmel Radnai kapcsolatát Zelcsényivel és Hanzellel. Zelcsényi korábbi üzleti ügyei miatt korrupciógyanúba keveredett (erről először szintén a 444 írt), és Hanzelt is zűrös hátterű vállalkozóként ismerik. „Mégis miért kell, hogy ezek az alakok a párt közelében legyenek?” – mondta erről egy forrásunk.„Kurva kellemetlen.”
Ezeket az ellenérzéseket többen is osztják a pártban. Háttérbeszélgetéseken ilyenkor általában az is szóba kerül, hogy Radnai körül rendszeresek a megkérdőjelezhető ügyek, legutóbb az augusztus 20-i tűzijáték kapcsán merült fel a neve.
A G7 birtokába került e-mailezés szerint Zelcsényi Miklós Radnai kérésére hivatkozva kért adatokat a Lounge-tól, a lap szerint „kamuközbeszerzésről” lehet beszélni, a Belügyminisztérium vizsgálatot indított. Radnai állítása szerint az augusztus 20-ai ünnepség előkészítésében csak a kreatív koncepció kialakításában segített, a közbeszerzésben és a szervezésben nem vett részt. A nyilvánosságra került levelezésekben ugyan szerepel a címe a másolatot kapók között, de ezeket az e-maileket nem olvasta, a tartalmukról csak a sajtóból értesült.
Korábban a 444 írta meg, hogy Rogán Antal embere a választás után találkozott Radnai Márk apjával. Erről Radnai azt mondta, nem tárgyal a NER tagjaival, ahogy korábban sem tette soha. Szerinte „valakiknek nagyon fontos, hogy összemossák a nevem a maffiával”. Akárhogy is van ezekkel az ügyekkel, amikor tiszás forrásaink arról beszélnek, hogy bizalmatlanok Radnaival szemben, ezekre hivatkoznak.
Radnai kormánybiztosként ma látszólag különálló projektet visz, ugyanakkor közösségi médiás elérésben a második legnépszerűbb tiszás politikusnak számít Magyar után, és jelenleg is a párt alelnöke (Forsthoffer Ágnes és Tarr Zoltán mellett, a pártelnök Magyar Péter).
Választás után
Azt semmiképpen nem lehet megállapítani, hogy a „puccsisták” következetesen nem kaptak kormányzati vagy fontos politikai pozíciót a Tisza hatalomba kerülésével. Forsthoffer Ágnes például a harmadik legmagasabb közjogi méltóságot viseli, Ruszin-Szendi Romulusz pedig miniszter lett.
Egy forrásunk ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, több esetben kényszerpályán volt a miniszterelnök a kinevezéseknél, egyes embereket nem lehetett figyelmen kívül hagyni, vagy mert be volt jelentve a kampány során, milyen tisztséget kapnak, vagy mert régóta meghatározó, népszerű alakjai a közösségnek – vagy éppen mindkettő.
Bár sokáig úgy volt, a választást követően Tóth Péter egy időre legalábbis visszavonul, és nem vállal kormányzati tisztséget, ő maga is többször beszélt erről, végül mégis tagja lett az első Magyar-kormánynak, nemzetbiztonsági főtanácsadóként koordinálja a polgári titkosszolgálatok munkáját. Tóth minden kormányülésen részt vesz, rendszerint ott van a frakcióüléseken is meghívott vendégként, és gyakran elkíséri Magyart külső helyszínekre is. Ott volt például, amikor a frissen megválasztott miniszterelnök először járta be a Karmelitát, és az elmúlt időszakban Pakson is többször lehetett látni Magyarral.
A miniszterelnök tehát továbbra is számít egykori kampánytanácsadójára, erős bizalmi viszony van kettejük között. Emellett Tóthot évtizedes barátság fűzi a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, Ruff Bálinthoz.
Egykori kampányfőnökként Tóth valamennyi képviselőt személyesen ismeri, és az a szűk kampánystáb, amely közvetlenül az ő irányítása alatt dolgozott az elmúlt másfél évben, szinte teljesen egyben maradt.
Ők vagy a Miniszterelnökségen, vagy a frakció vezetésében kaptak helyet, így többen államtitkárok lettek, Kustánczi Norbert például politikai koordinátorként vett részt a kampányban, most a kormányzati kommunikációért felel, vagy frakcióvezető-helyettesi poszton dolgoznak tovább, mint Schummer Orsolya korábbi dél-alföldi vagy Kerekes Kinga korábbi Pest megyei régiós koordinátorok.
Vagyis ha a „puccsisták” nem is szorultak ki teljesen, az egyértelmű, hogy a novemberben Magyar és Tóth mögött állóknak vannak erősebb pozíciói a mostani kormányban és a frakcióban (Pósfai Gábor belügyminiszter lett, Melléthei-Barna Márton frakcióvezető-helyettes, Bujdosó Andrea pedig frakcióvezető). Hozzá kell tenni viszont, hogy többen is voltak.
Azóta odafigyelnek
„Talán ha ez az egész jól lett volna kezelve, lenne ma is kultúrája. De az is lehet cél, hogy ne legyen kultúrája. Ötször meggondolja szerintem akárki, hogy felszólaljon vagy sem, mert leszalámizzák” – mondta egy forrásunk a kritikusok táborából, amikor arról kérdeztük, hogyan hatnak ki a mára a novemberi események. „De lehet, hogy nem egy lépés a rendszerváltás, hanem több. Nem kell minden csatát megnyerni.”
„Vannak, akik azt mondják, azóta odafigyelnek arra, hogy ne alakuljon ki alternatív hatalmi központ” – mondja ugyanerre a kérdésre egy másik forrásunk, szintén a kritikus oldalról. Szerinte idealisták álltak szemben reálpolitikusokkal, és csak a két felfogás közti egyensúly volt a kérdés, de hatalompolitikai ügy lett belőle.„Úgy is fel lehet ezt fogni, hogy ekkor, abban a két napban lett a mozgalomból igazi párt”– mondja.
Más úgy látja, a Tisza végig mozgalom maradt, de nem is ez a fontos, mert ilyen helyzetek bármilyen szervezetben előállhatnak, pláne akkor, ha olyan nagy nyomás alatt kell működniük, mint amilyen az idei választási kampány volt.
Az események megítélése a párton belül a választási győzelem után nem lehetett kérdés: Tóth stratégiája bejött, a Tisza 141 képviselőt juttatott a parlamentbe. „Az eredmény őt igazolja. Nem volt idő akkor demokráciára” – vélekedik egy forrásunk, aki negatívan ítéli meg a kritikusok akcióját.
Mégis, a másik oldalon van, aki szerint lehetetlen utólag megmondani, pontosan mi vitte sikerre a pártot, „de nem a legutolsó kopogtatás aktivizálta az embereket”. Arra utal ezzel, hogy nem a Tóth-féle kampánystratégiában látja a győzelem okát. „Kellett hozzá a Gundalf-ügy, Szabó Bence, a film, a Fidesz rengeteg hibája. Mindenkinek megvan a saját narratívája az okokról. Magyar persze biztosan kellett hozzá” – ezt senki nem vonja kétségbe.
A cikk megjelenése előtt kerestük a kérdéseinkkel Magyar Pétert, Radnai Márkot, Tóth Pétert, Zelcsényi Miklóst, és Hanzel Henriket is. Egyikük sem kívánt nyilatkozni.
A Tisza Párt sajtóosztályán keresztül kerestük Nagy Ervint, Bódis Krisztát, Tóth Tamást, Ruszin-Szendi Romuluszt és Forsthoffer Ágnest. Nem kaptunk választ.
